Fiala Ildikó vagyok, felvidéki háziorvos. Már kiskoromtól orvos akartam lenni. Magyar tannyelvű alapiskola és középiskola elvégzése után Pozsonyban végeztem el az orvosi egyetemet. Érsekújvárban dolgoztam a belgyógyászaton, majd 1987-től háziorvosként dolgozom Szőgyénben és Barton. Mindig is azt a nézetet tartottam szem előtt, hogy nemcsak a testet, de a lelket is gyógyítani kell. Elvégeztem az agykontrolltanfolyamot, reikit, angyalterápiát, rengeteg természetgyógyászati előadáson vettem részt.

Szőgyénben megalapítottam a Menta klubot, ahol hetente különböző gyógyítási technikákkal ismertettem meg a betegeimet. Közösen meditációs gyakorlatokat végeztünk, vendégelőadókat, természetgyógyászokat hívtam. 18 évig dolgoztam Magyarországon ügyeleti orvosként, legutoljára az esztergomi kórházban a Sürgősségi háziorvosi ügyeletben vettem részt múlt év májusáig. Mindig is úgy gondoltam, az orvosnak kötelessége empatikusan, tisztelettudóan ,szeretettel végeznie munkáját. Hiszen döntő fontosságú az orvosok empatikus hozzáállasa és a betegekkel való kommunikációja a sikeres gyógyuláshoz. Engem a beteg nem csak a rendelőben, de munka után is megtalál. Nagyon optimista vagyok, pozitív beállítottságú.

2020-ban komolyabb betegségen estem át, ekkor én is megéltem előszőr a „félelmet”. Féltem, hogy nem gyógyulok meg, de elkeseredés helyett mindent megtettem, hogy rendbe jöjjek. Életmódváltással, 30 kg fogyással, gyógytornával, rendszeres fitneszedzésekkel sikerült meggyógyulnom. Erről majd személyesen többet mesélek, mert történetem példát mutathat másoknak. Megfogadtam Istennek, ha meggyógyulok, betegeken keresztül hálálom meg.

Ezért is fogadtam el a farnadi polgármesternő felkérését, hogy még két falu háziorvosaként is dolgozzak, mivel náluk évek óta nem volt háziorvos, és a betegeknek utazniuk kellett.” Nem mondhattam nemet.” Azóta a rendelőben legalább 120 beteget látunk el. Reggel 5 előtt kelek, hogy már 6 órakor megkezdhessem rendelésemet Farnadon. Nagyon jó, emberséges és kedves nővérkéim segítenek ebben amiért nagyon hálás vagyok nekik.

A mai világban egyre több ember depressziós, pánikbeteg. Ezeknek a betegeknek nagyon nehéz, kevesen nyújtanak nekik segítséget. Nem elég csak a gyógyszerek szedése, a léleknek is gyógyulnia kell. Ebben szeretnék segítséget nyújtani Bagó Kitti felkérésére.

Bagó Kitti vagyok, 33 éves , gyógyult pánikbeteg. 2012-ben, 21 éves koromban, egy veszekedés közben ért az első roham. Az arcom és a karjaim lezsibbadtak, a számat alig tudtam mozgatni, szívem hevesen vert. Mire beértünk a kórházba, már hűlt helye volt a tüneteimnek. Fogalmam sem volt mi lehetett ez, de nem is foglalkoztam vele.

Aztán a munkahelyemen megrázott az áram, kórházba kerültem, ahol a sokszori, rosszul bekötött infúzió miatt a szétzúzott vénáimra szorított 15 percenként vérnyomást mérő mandzsetta pokoli fájdalmakat okozott. Attól kezdve rettegtem a kórházaktól és az orvosoktól is. Egyik nap azt éreztem, hogy újra megrázott az áram és ez elindította a második pánikrohamomat, ugyanazokkal a tünetekkel, mint az elsőnél. EKG, szívultrahang, labor tökéletes, halványan a lelet aljára írva, hogy pánikzavar. Később már a legváratlanabb helyzetekben csapott le rám. Pánikos és tünetmentes időszakok váltották egymást, aztán elkezdtem az önismeret útját járva szépen lassan feldolgozni a gyerekkori traumáimat. Ami létezik terápia, mondhatom, hogy mindet kipróbáltam, de egy sem hozta meg a kívánt eredményt. Rengeteg felismeréssel a hátam mögött sem mertem fájdalomcsillapítót bevenni, nem ettem bizonyos ételeket, nehogy allergiás legyek rá, nem mertem sót enni, nehogy felvigye a vérnyomásom, dolgozni és haza jártam,  nem léptem ki szinte az utcára sem. Aztán 2021-ben elváltam és egyedül maradtam egy bérelt lakásban, amit egyedül kellett fenttartanom. Tudtam, hogyha túl akarom élni, muszáj a félelmeimen felülkerekednem és átírni az egész életem. Ez olyan jól sikerült, hogy 4 hónap múlva repülőre ültem és kirepültem egy hétre Londonba a gyerekkori barátomhoz. Felszabadító érzés volt. Félelem helyett az életet választottam és tudtam, hogy meggyógyultam.

Új célokat tűztem ki, rátaláltam a hivatásomra, ami a rendezvényszervezés és minden vágyam, hogy a sorstársaimon segítsek.